Névadónk
Duráczky József (1909-1993)
Budapesten született, a magát mindig alföldinek, Kiskunmajsainak valló tehetséges fiú. Kiskunfélegyházán végezte el a tanítóképzőt, ám érdeklődése hamarosan a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola felé fordult. Ott folytatta tanulmányait és a legendás hírű tanári kar és „Vizsgáló Bizottság” előtt – Szondi Lipót, Tóth Zoltán, Nagy Péter, Istenes Károly,… – színjeles „Gyógypedagógiai tanár” oklevelet szerzett.
1932-ben a kaposvári „Államilag Segélyezett Siketnéma Intézet”-ben kezdte pályáját mint óradíjas tanár.
1935-ben már lelkesedéstől áthatott beszámolót tartott tantestületének – későbbi atyai jóbarátja – Bárczi Gusztáv budapesti előadásáról. Hatására iskolánkban is sorra nyíltak a „Bárczi-osztályok”. A Bárczi-előadás élménye meghatározója lett további életútjának is. A hallásnevelés, a siketek oktatása új útjának gondolata, „elméleti és gyakorlati felvértezettsége” ívelt át pályáján, s hat mai napig intézményünkre.
1959-ben az anyagilag, erkölcsileg meggyötört országban – már mint igazgató – alkotta élete fő művét, az ország első „siketnéma óvodáját”, melyet szakcikkei, tankönyvei követtek.
Kitűnő tanár, messzelátó szakember, iskolagyarapító igazgató volt (1956-1970). Személyét tisztelet, a barátok őszinte szeretete, a szakma megbecsülése övezte.Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el, melyek közül a Magyar Gyógypedagógusok Egyesületének Bárczi Gusztáv, valamint a Hallássérültek Országos Szövetsége Cházár András Emlékérme, a Gyógypedagógiai Tanárképző Főiskola címzetes főiskolai tanári címére volt joggal büszke.
Intézményünk emlékét a bejárat melletti domborművel, és az évente átadott "Duráczky-díj"-jal őrzi.